Maga a szó GYÖNGY is török eredetű, jelentése igazgyöngy.

Szűkértelemben az ékszer: nyakékek, láncok, gyűrű, karkötő.

 Tág értelemben ide tartoznak a kitűzők, gombok, csattok, paszományok is.

Régen a nyakékek anyga sokféle lehetett: Csont, fa, kő, növényi termés, üveg.

A népi ékszereket 3 csoportba szokták sorolni:

1. Textil pántos ( nyakszorító-Palócoknál)

2. Láncok: ( réz, arany, ezüst)

3. Lázsiás ( pénzérmével díszített)

A XVIII.századig csak 3 féle anyagból készítettek, ismertek ékszereket:-Igazgyöngyből, - Korallból, - gránitból. A későbbi korokba már csak ezek színe mentődött át. Pl: A FEHÉR szín: Dunántúlon az igazgyöngyből, PIROS szín : Az ALföldön a korallból, ezt nevezik KALÁRISNAK, és a PIROS?BORDÓ?FEKETE szín: Észak Tiszántúlon a gránitból.

A XIX. század végéra mind olcsóbb anyagokból állították elő a gyöngyöket ( viaszból, üvegből-fújt hólyagból, üvegből, porcelánból). Egyes tájegységeken sok soros gyöngyöket használtak, amik gyerekkorban 3-4 sorból álltak, ahogy a fiatal lány eladó sorba került, a sorok száma szaporodott, mire idősebb lett az asszony egyre csökkent. Persze kivételek itt is voltakpl. Mezőkövesden a Palóc - Matyó kultúrában , ahol mindig 20- 60 sor gyöngy is lógott rajtuk.